~~~~~ K ö s z ö n t e l e k   L ő r i n t é n, egy eltűnt falu weboldalán !!! ~~~~~

Térképek

Veszprém vármegye - 1800

Veszprém vármegye - 1800 (részlet)

Veszprém vármegye - 1923

Veszprém vármegye - 1923 (részlet)

Bakony turistatérképe - 1966
Lőrinte még rajt van

Lőrinte helyrajzi térképe
az épületek 1984-ig álltak

Lőrinte
a vasút- és folyóelterelés után

Veszprém megye - 1999
Lőrinte már eltűnt

Lőrintei víztározó és környezete (2010)

Lőrintei víztározó és környezete (2010)

Lőrinte ma műholdképen

A régi Lőrinte térképe a műholdképre illesztve

Támogatóink

Naptár

2017. szeptember
HKSzCsPSzV
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Jusztina napja van ma

Látogatottság



DR. JÓKAY-IHÁSZ MIKLÓS

1892-ben született Budapesten. Református, nős, földbirtokos.

Atyja, ifjabb ásvai Jókay Mór pénzügyminiszteri osztálytanácsos, anyja mezőmadarasi Madarassy Róza, nagyatyja Jókay Károly, Jókai Mórnak testvérbátyja volt. Az Ihász nevet nevelőatyja, Ihász Lajos után vette fel, aki az ihászi Ihász-család utolsó férfitagja, Kossuth Lajos bizalmas barátjának, Ihász Dánielnek unokaöccse és a régi főrendi ház tagja volt.

Középiskoláit a pápai református kollégiumban végezte, jogi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, ahol doktorátust is szerzett, gazdasági tanulmányait pedig a debreceni Gazdasági Akadémián és a hallei egyetemen. Hat évig állott Veszprém vármegye szolgálatában mint szolgabíró és tb. főszolgabíró.

Saját hathalmi birtokán és a nevelőanyja haszonélvezetében lévő lőrintei birtokon gazdálkodik. Kora ifjúságától kezdve tevékenyen részt vesz Veszprém vármegye közéletében. Már 28 éves korában megválasztották a megyei közigazgatási bizottság tagjának. Közgazdasági, kulturális és társadalmi téren is igen élénk tevékenységet fejt ki, főleg a gazdatársadalom megszervezése terén és a falusi nép érdekében. A Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesület 1917-ben igazgatóválasztmányi tagjává, majd 1928-ban alelnökévé választotta és ebben a minőségében az elnöki állás üresedése óta vezeti az egyesület ügyeit. A Veszprémvármegyei Mezőgazdasági Bizottságnak társelnöke, a devecseri járási mezőgazdasági bizottságának elnöke, a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarának megalakulásától fogva tagja, a Felsődunántúli Körzeti Mezőgazdasági Hitelszövetkezetnek és a Veszprémvármegyei Szarvasmarhatenyésztő Egyesületnek igazgatósági tagja, Veszprémvármegye Lótenyésztési Bizottságának elnöke. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgató-választmányának tagja.

Az egyházi életben is jelentékeny szerepet tölt be. A pápai református egyházmegye előbb tanácsbírájává, majd 1925-ben gondnokává választotta és mint ilyen, a Dunántúli Református Egyházkerület világi vezetőjük között előkelő helyet foglal el. Tagja volt az 1928. májusában összeült, tíz évre választott Országos Református Zsinatnak és tagja az új Országos Zsinatnak is, valamint a Református Egyetemes Konventnek és tagja a pápai református főiskola igazgatótanácsának is.

A Károlyi-kormány idejében résztvett az ellenforradalmi mozgalmakban, majd a kommunizmus alatt ellenforradalmi magatartásáért börtönbe is került. A bolsevizmus bukása után Veszprém vármegye gazdatársadalmának megszervezésében és a kisgazda párt megalakításában vett részt.

1922-ben lépett fel a devecseri kerületben, mint az Egységes Párt hivatalos jelöltje, de kisebbségben maradt. 1926-ban a nagyvázsonyi kerületben egységpárti programmal képviselővé választották. A képviselőházban főleg közigazgatási, mezőgazdasági és adóügyi kérdésekkel foglalkozott. Résztvett a párizsi és berlini interparlamentáris konferenciákon. Párisban a magyar képviselők tisztelgő csoportja nevében a Daily Mail történelmi nevezetességű cikkének megjelenése után üdvözölte Rothermere lordot. Külföldi tanulmányútjai során beutazta Németországot, Ausztriát, Angliát, Olaszországot, Franciaországot, Svédországot és Dániát. 1935-ben a gazdasági főtanácsosi címet kapta. 1937. decemberében Veszprém vármegye törvényhatósága felsőházi póttagjává választotta és Purgly Pál felsőházi tag halála után , 1939. májusában lett a felsőház tagja.

Támogatta a kis településeket. Kolontáron segítette önálló plébánia létrehozását, plébániaház építését, a templom bővítését, a vasúti megálló létesítését. Nevéhez fűződik a balatonfüredi Jókai-villa visszavásárlása, az író tárgyi hagyatékának összegyűjtése. Írásai a Dunántúli Protestáns Lapokban jelentek meg. 1930-ban Ajka díszpolgárává választották, nevét a Jókai-bánya őrzi.

Nevelőanyja halála után Hathalomra költözött és ott halt meg.